Ásványgyűjtő

Természettudományos érdeklődésű gyerekeknek jó (bár kicsit veszélyes) szórakozás az ásványgyűjtés. Megfelelő ismeretek és védőfelszerelés birtokában vágjunk csak neki e kalandnak. Tehát következzenek a hozzávalók: Ásványlelőhelyek A Geománia honlapján válogathatunk a jobbnál-jobb (és néha rosszabb) lelőhelyek közt. Lakóhelyünk vagy kirándulási úticélunk szerint válogatva biztosan találunk megfelelő bányát, gyűjtőhelyet. Ásványmúzeum Kirándulásaink alkalmával jó családi program lehet egy ásványkincsekkel teli gyűjtemény meglátogatása. A siófoki ásványmúzeum erre az egyik legalkalmasabb úti cél, hisz ez az ország legnagyobb (és legszebb) gyűjteménye. Ásványhatározó Eleinte nem is szükséges, hisz bőven megfelel, ha a "szép" köveket visszük csak haza. Egyébként egy pár órás gyűjtés során is össze tudunk szedni pár tíz kiló "kincset", úgyhogy még a helyszínen válogassunk! Komolyabb érdeklődés esetén szerezzünk be egy-két szakkönyvet, hogy tudjuk is, mit találtunk. Felszerelés Olyan ruhát válasszunk, amit nem sajnálunk összepiszkítani, neadjisten elszakítani. Gondoljunk arra is, hogy gyakran sokáig egy helyen görnyedünk, tehát legyen elég meleg, és a gyerek derekát guggoló helyzetben is fedje. A bányák aljában összegyűlt törmelékhalmazban a legkönnyebben és sérülésveszély nélkül kézi ásóval kutathatunk. Ha törni-zúzni is szeretnénk (figyeljünk, mert nem mindenhol szabad "bontani" a kőzetet!), akkor nyilván kell egy kalapács is, és mindenképpen KÖTELEZŐ valamilyen védőszemüveg, ami az oldalról esetleg bepattanó szilánkok ellen is véd. Figyelem, a szilánk nem gyerekjáték, súlyos szemsérülést tud okozni! Ha a gyerek nem elég szófogadó és óvatos, akkor inkább hagyjuk a kalapálást későbbre. Sokat segíthet egy nagyító az érdekesebb kristályok kiválogatásában még a helyszínen. Ásványbörzék Ha sok ásványt gyűjtöttünk össze, akkor akár ásványbörzékre is elvihetjük azokat. Sőt, a börzéken ritkább ásványokat is (amelyeket kisebb eséllyel találunk magunk) beszerezhetünk, nézegethetünk. forrás: 2011.03.13. 20:27 - hillaby cikke a http://gyerekprogramok.blog.hu/2011/03/13/asvanygyujtes oldalról beillesztve (letöltve: 2011.11.23.)

 

A MORDENIT KÉT ÚJ LELŐHELYE A SZATMÁRI BÁNYAVIDÉKEN
Írta: Kövecses-Varga Lajos

 

A mordenit 
          Bőven van mit írnom, hiszen az utóbbi évtized alatt sok régen nem vizsgált lelőhelyre sikerült eljutnom. Gyakran találtam olyan ásványfajokat, melyeket még soha senki egyetlen irodalomban és szaklapban nem említett a vidék lelőhelyeiről - annak ellenére, hogy az előfordulás gyakori volt (!) és a méretbeli megjelenés sem mikroszkopikus.

A főcímben említett vidék területi elnevezését velem együtt többen használták már írásaikban az utóbbi években. A Nagybánya központú bányavidéknek, az elnevezés földrajzi helytelensége ellenére, nehéz jobb összefoglaló nevet találni. Cikkem főcímében azonban használata azért helyes, mert a bemutatott mordenit lelőhelyek az egykori Szatmár Vármegye területén voltak.  

 Turc bányahelye

Elsőként az ásvány Turc bányahelyen való előfordulását szeretném ismertetni. Magáról a lelőhely bővebb bemutatásától, az előforduló ásványok gyűjtési lehetőségéről, valamint a vidék egyéb leírásától itt helyhiány miatt el kell tekintenem. Aki bővebben érdeklődne  ezek után , a GEODA 1995. évf. 1. számában megjelent cikkemből  ill. a 120 lelőhely a Kárpátokból című könyvből tájékozódhat. (csinálunk egy linket neki a blogon belül, hogy: itt)

Találkozásom az akkor számomra e lelőhelyről még ismeretlen ásvánnyal épp 1999 tavaszán történt. Egy szokásos volt helyi bányászoknál „házalós” ásványfelkutatás során sikerült a mordenit több cm-es felületen, fehér tűkből csoportosult félgömbszerű halmazait megvásárolnom. A Ghezur bányából kerül elő a példány, ankerites alapon fennőve. Az ankerit erről a lelőhelyről még szintén nem említett ásvány, melyet a mordenittel együtt, kérésre az MTA Központi Kémiai Kutatóintézete vizsgálhatott be az általam gyűjtött mintából. Itt megjegyezném, hogy ez az írás azért is fontos, mert a szakmai konzultáció teljes hiánya miatt kimaradt (sok más erdélyi megjelenésű ásványfajjal és lelőhely megnevezéssel együtt!) a Minerals of the Carpathians  /szerk. Szakáll S. 2002, Prága/ könyvből – ami a cím szerint felöleli a Kárpát-medence ásványait. No de, lépjünk most tovább ezen.      

A következő években Turcra tett gyűjtőútjaim során egyéb ásványtársulásokkal együtt is sikerült beszereznem, később néhány példányt hazai börzéken is vásároltam az innen származó anyagból. Legszebb előfordulása volt a szederformájú halványkékes kalcedonon fennőtt fél cm-es tűkből álló félgömbszerű csoportja. Az ásványtársulás tagjaként előfordult még a pirit, kalkopirit, gipsz, barit, dolomit és kalcit . A mordenit vizsgálatakor tridimit, kvarc és montmorillonit volt még kimutatható. Egy (be nem vizsgált) karbonát-dolomit vagy kalcit, vékony falú álalakot képez ankerit után.

Binokuláris mikroszkóppal megtekintve az egymásra épült kristályainak formagazdagsága káprázatos élményt nyújt! Ugyanígy szemlélve a mordenit csoportokat megfigyelhetjük, hogy kristálytűcskéi hol ritkábban, hol pedig szorosan egymáshoz tapadva alkotják a félgömb- és gömbszerű aggregátumokat. Az elmúlt nyáron Batarcs faluban még tudtam két példányt vásárolni. Így nem kizárt, hogy a zeolitcsoportba tartozó mordenit [képlete: (Ca,K₂,Na₂)Al₂Si₁₀O₂₄x7(H₂O)] a turci bányahelyről hidrotermális telérekben megjelenő kristályaival, még hazai ásványbörzéken is előfordulhat.

 

Szinérváralja

A másik bemutatásra szánt lelőhely Szinérváralján található. A város keleti részén (közvetlenül a Nagybányára vezető út mellett) található kőbányáról van szó. Igaz hosszú évtizedek óta járom a bányavidéket, azonban ez a hatalmas és több szinten működtetett andezitbánya mindig csak egy volt azok közül, melyek az ide vezető útjaim során csak a; „majd legközelebb megnézem bánya” nevet kapták. A nagybányai szebbnek ígérkező ásványok felé sietve érthető, hogy sohasem volt időm megtekintésére. Már több mint 400-szor elmentem mellette, amíg végül 2005-ben megálltam itt.

Óriási nagy hiba volt, hogy csak ekkor! Hogy miért? A vidékről a kalcedont igaz hogy ismertem mások gyűjtéséből, de még így sem számítottam ekkora mértékű gyakoriságra és változatosságra, mellyel itt találkoztam. A bánya különösen erősen zöldkövesedett részein az andezitet vékony zsinórokban, sűrűn járják át az élénk kék kalcedon erezetei. Szépek, igaz ritkábbak a gömbös-vesés formák.

 

Ezt a megjelenést a legalsó szinten a bánya bal oldali részén találhatjuk meg. Ugyanitt gyűjthetők a kalcedonra települt kvarc kristálycsoportok is, 1-2 cm-es méretben, kristály alkotta féltenyérnyi felületeken. Ugyancsak a bal oldali részen, de egy szinttel feljebb a szállítószalagtól balra találtam 2006 júniusában a legszebb kalcedon előfordulásokat.

 

 Ezen a részen a kőzetüregekbe ágyazott kalcit is elég gyakran előfordul különböző kristályformában, érkitöltésként. Ez UV-fényben szép rózsaszín, mindenképpen érdemes egyszer megnézni, ha egy mód van rá! A kalcedon csinos álalakot is alkot a kalcit főleg szkalenoéderes formái után.

Legszerencsésebb gyűjtőutunk 2006-ban egy kapniki gyűjtőtáboron (lásd bővebben: www.mineralmuseum.hu --> túrák menüpont) részt vevő társasággal volt, amikor egy frissen leszakadt kőzettömbből bőséggel gyűjtöttük a kékes kalcedont és a rá települt halványrózsaszínű kalcitot. A kalcit romboéderei gyakorta pagodaszerűen települtek egymásra. Közöttük a kalcedon mordenit utáni álalakjai gazdagon jelentek meg. Az egykori mordenit tűkre gömbszerűen települt rá a kalcedon, mely a tűk végén hialitba, üvegszerűen átlátszó opálba végződött.

A szállítószalag jobb oldalán bőséggel találtunk kalcit ereket, melyek üregeiben néhol 5 cm-es kalcit szkalenoéderek alkotta csoportok voltak. Itt azonban szinte mindenki a mordenitre vadászott, ahol a kalcitot behálózva, azon fennőve vagy akár üregeket 2-3 cm-es fehér színű, hajszerű formákkal kitöltve fordul elő ez az ásvány. A legnagyobb itt talált üregek ökölnyi méretűek. A legszebb megjelenés mégis az ennél jóval kisebb üregekben fellelt, kalcitban bennőtt, azt átszövő és arra ránőtt mordenitszálak voltak (fenti kép).

Ebben a kőbányában apróbb kristályokban található még pirit, kalkopirit, markazit és sziderit. Nagyon szép vörös színű jáspistömbök - a 4. szinten akár fejnagyságúak!-, és jóval kisebb de élénk zöldes-vöröses heliotrop is gyűjthető még!

 

További tipp

Ha befejezésként adhatok egy jó tanácsot kedves olvasó, akkor a tippem a következő. A gyűjtés munkaidőben lehetséges! A bánya vezetője mindig segítőkészen engedélyezte az eddigi gyűjtést. Eredményes gyűjtést kívánok és...

Jó Szerencsét!

Kövecses-Varga Lajos
ásványszakértő, ásványmúzeum-tulajdonos
mineralmuseum [kukac] freemail.hu

 

---

A cikk írásának ideje - Siófok, 2007. január 5.   
Megjelent: a GEODA 2007 februári számában

A cikk az író engedélyével került fel az ásványgyűjtő.blog.hu oldalra!

Izgalmakkal vártam ezt az utat.Ugyan korábban már csoportosan több alkalommal is voltam a meglátogatni kívánt lelőhelyek némelyikén, de  biztos voltam benne, hogy új élmények várnak. Egy júniusi nap éjfél körüli időpontjára tettem az indulást. Egyrészt tudtam magamról, hogy az út izgalmait várva úgysem fogok tudni aludni, másrészt ilyenkor jobban lehet a forgalom szemponjából haladni. Az Arad-Déva  útvonalon hajnalban áthaladva még  így éppen megúsztam a napközben szokásos forgalmi dugókat.
Ezen az útvonalon persze állandóan  megállásra csalogatnak a különféle út közeli kőbányák. Sokat megnéztem már közülük, de még mindig bőven akad megtekinteni való. Most sem akartam, hogy ezek látogatásával teljen el az idő, de azért egy gyors körülnézés erejéig befutottam Pojaga mészkőbányájába.  Ez nem nagy kitérő a főúttól . A Maros hídján való átkeléssel együtt kb. 3 km-t kell földúton mennünk. A kőbánya még üzemel, ezért a bányavezetőség engedélyét kell kérnünk a látogatáshoz. Mindenképpen megéri az ide való betérés ,  főleg ha nagyméretű  kalcitkristályokat akarunk gyűjteni!
Az idő közben gyorsan haladt , így én is hamar továbbutaztam Brád felé. Itt szeretten volna egy kedves régi barátommal Illés Istvánnal találkozni, de tengerparti szabadságát töltötte így ez nem sikerült. Pedig Ő a környékbeli achátlelőhelyek nagy ismerője és mindig jó tanácsokkal lát el egy-egy lelőhely meglátogatása előtt. Ezután a  múzeum épületét néztem meg, elégedetten szemlélve a gyorsan haladó felújítási munkákat.
Talán jövőre vissza is költözhet ide a szép ásványkiállítás és ismét megtekinthetők lesznek a rég bezárt bányák termésarany kritálycsodái.Még egy gyors betéréssel próbálkoztam Kristyoron Toda Doru csiszolónál, de sajnos nem  tudott szép, korábbi látogatásom óta újonnan csiszolt achátpéldányokat vásárlásra felajánlani.
Ezután nekivágtam a hegység belseje  felé vezető földútnak. Régi tapasztalatok alapján -az útminőséget tekintve-, semmi jóra nem számítva,de  nem is csalódtam kellemesen. Sajnáltam újonnan vásárolt autóm, mert bizony az Octáviát nem ilyen utakra találták ki. Bárhogy ügyeskedtem állandóan leért a kocsi alja, miközben közel 800 méter magasra emelkedtem , néha csak egyes sebességgel utazva. A látvány volt az egyetlen kárpótlás és a csodálatos fotók, melyet a Porkura környéki hegyekről tudtam készíteni./Fotó 1.!/

 

 

  Nagyon nehezen haladtam és lassan  késő délután lett. Közben néhány házból álló kisebb településeket érintettem : Oprisesti,Poienita, Pojana.  Utóbbi faluban végre találtam  egy háznál lakókat is. A házigazdától érdeklődtem milyen messze kell még  Tekerőig utaznom. Megnyugtatott, hogy a következő falu már az, ha nem a főútnak nevezett földúton haladok tovább, hanem balra térek.  Néhány  nehezen váltott mondat után -mivel csak töröm a románt ,éppen annyira ami  közel 30 év túrázása során rámragadt-, bekiáltott a feleségének, hogy hozza már a pálinkásüveget. Ezután elmagyarázta, hogy kit keressek Tekerőn ha jó szállást akarok.Valamint mondta, hogy olyan embert ajánl aki  bányász volt és a bányák felé is útba tud majd igazítani. Közben a feleség és a gyermek  sürgött forgott körülöttünk. Terítéket, szalonnát , kalácsot hoztak a  pálinka mellé, melyből a gazda sűrűn töltögetett. A következő gondolata már az volt, hogy ne is menjek én sehová, hisz ő is szívesen vendégül lát,aludjak náluk. Megköszöntem a szíves marasztalást ,de meggyőztem, hogy folytatnom kell  az utat Tekerő felé. Búcsúzásképp  -talán 5 perces beszélgetésünk és  "örök barátságunk" emlékeként-, megajándékozott egy üveg saját főzésű szilvapálinkával.
Autómmal ezek után nemsokára a már említett útkereszteződéshez értem és ott balra tartva kb. 1,5 km-t haladva Tekerő faluba értem, melynek elején nem találtam falutáblát. Az egykor szebb napokat látott településen ma mintagy 60 ház áll még elszórtan , de talán felét sem lakják. Felújítva és hétvégi házzá alakítva talán hármat láttam, a többi  gazdátlanul elég rossz állapotban van. A házak eléggé elszórtan ,egyutcásan
helyezkednek el a Tekerő-patak mentén. A kis patak éppen áradt és vize erősen barnásvörös színű volt. Később rájöttem, hogy a bányák vizei is ebbe  kerülnek és a meddőhányók bomló vasas, kénes anyaga is ezt színezi. A falu legutólsó házában valóban fantasztikus vendéglátókra találtam Bora Aurél és neje Elena személyében, akik éppen méhészkedtek mikor betoppantam. Itt a faluban mindenki teljesen önellátó -mivel bolt sincs-, mindent maguk teremtenek elő. Kora reggeltől késő estig dolgoznak, de mindent megtermelnek amire szükségük lehet. Állatokat tartanak és mivel itt a tehéntejet senki nem gyűjti össze , a túró és sajtkészítés után fennmaradó  tejfelesleget is az állatokkal etetik meg.
Mivel vendég jött rögtön abbahagyták a munkát. Hamar megterített a gazdasszony, s a vacsora után szerény de barátságos szobát mutatott. Jövetelem célját persze közben előadtam. A gazdát sem kellett bíztatni, szívesen mesélt az egykori bányászatról. Jól ismerte a területet, hisz elég sok helyütt dolgozott a bányászatban eltöltött 30 éve alatt. Mint kiderült a meglátogatni kívánt Sztanizsa környéki bányákhoz éppen a házuk mellet vezető úton lehetett a legegyszerűbben eljutni. Ekkor tudtam meg,hogy a legközelebbi meddőhányó és galériája a Podul Ionului táróbejárat alig 1 km-re található. A nyári későbbi esteledést kihasználva ide még gyorsan fellátogattam. Két bányabejáratot is találtam mintegy 50 méterre egymástól. Mint később megtudtam ezeken ugyanazt a tárót lehetett megközelíteni. Az első beszakadása után készítették a másodikat ,mely pár száz méter  után beletorkollik  az eredeti  vágatba. A meddőhányón kvarc,kalcit,szfalerit,galenit,pirit ,markazit és kalkopirit  volt a leggyakoribb. Találtam goethit álalakokat is pirit után, valamint szideritet. A leendő szállásomra visszatérve a házigazda két  darab tenyérnyi nagyságú , igen poros, de jó szívvel adott kalcitpéldánnyal ajándékozott meg. Ezeket még saját kezűleg hozott fel az előbb említett bányahelyről.
A Podul Ionului bányát 1980-ban nyitották, mely mintegy  800 métert haladt  miocén korú Cu-tartalmú andezitporfírban, de  néhol kvarcosodott mikrodioritot és piroxén-amfibolandezitet is érintett. A kőzetben beszűrődésként és kisebb telérekben a réz és vas mellett Au,Ag,Zn,Pb jelent meg leginkább. Természetesen  jóval korábban a bánya nyitása előtt is voltak Tekerő környékén bányák. Erről tanúskodnak  régi irodalmak és számos környéken megtalálható régi bányabejárat és horpamaradvány. Érdekes, hogy múzeumokban fellelhető ércásvány példány alig néhány maradt fenn Tekerő lelőhelymegjelöléssel.
Este slagból  hidegvizes mosdás, majd a tisztaszobában való éjszakázás következett. Talán a fáradtságtól vagy a következő nap izgalmait várva alig aludtam,így reggel 6-kor  ki is ugrottam az ágyból. Szállásadóim ekkor már a ház körül serénykedtek. Egy jó félóra múlva már útba is voltam a Muncaceasca bányák felé. Hamar elértem az előző este már megvizsgált területet és elhaladtam a két táróbejárat mellett. Enyhén de folyamatosan emelkedő úton továbbmenve mintegy 45 perc alatt értem el az első meddőhányót. Szemből nézve úgy emelkedett ki világossárga színnel az erdő zöldjéből, mint egy kisebb teljesen szabályos csúcsú vulkán. /2. fotó!/

 

Jobboldalról kerülve és  az erdei úton haladva tovább, a hányó  hosszan elnyújtottnak oldalúnak bizonyult. Ez volt a Muncaceasca Vest bánya meddője, melynek vége kiszélesedett mint egy erdei tisztás.
Ide igen nagy mennyiségű valószínűleg tüzelőnek szánt faanyagot hordtak össze, mely még nem volt elrendezve, feldarabolva. Nehéz is volt a fatörzsektől való továbbjutás. Talán ez lehetett az oka, hogy elsőre el is haladtam a táróbejárat mellett. Az út a hányó végén kétfelé ágazott, ahol én jobboldalra tértem ki. Az erdőben ugyanis észrevettem  az egykori bányaépület maradványait, melyek fölött kb. 50 méterrel újabb meddőhányót találtam. Ennek hamar megleltem a táróbejáratát is, mely nem volt körülbetonozva és lezárva. Ez volt a galéria Muncaceasca Est. Piritben gazdag hányóján kellemes időben tudtam gyűjtögetni./3.fotó/

Találtam itt kevés galenitet, szfaleritet is kvarc kíséretéban, de került kalcit és kalcit utáni sziderit is begyűjtésre. Az eddigiekhez képest  bőven volt  markazit a meddőhányón és találtam tetraedriet is. Sajnos az általam áhított nemesebb ércek elmaradtak. A bőséggel gyűjtött anyagból itthoni mikroszkópos átvizsgálás után sem került más elő. A völgyben ezután még feljebb haladtam  néhány száz méterrel,ahol egyéb régen beomlott táróbejáratokat, valamint faágakkal lezárt galériabejáratokat találtam./4.kép!/

 

Ezeknek nem volt igazán jól elkülöníthető meddőhányója és környéke sűrű növényzettel borított volt. Éveken keresztül felgyülemlett avarréteg borította környéküket , de még iszonyatosan vad szúnyograjok tömkelege is támadást indított ellenem. Nem volt vendégmarasztaló környék. Némi anyagot azért innen is sikerült begyűjteni,de a várt ásványritkaságok a későbbi binokuláris vizsgálat ellenére sem mutatták magukat. Pedig itt Bi, Te,Ni,Sn,Cd,Te,Cr és egyéb ritkább fémek előfordulását tüntetik fel az 1970-es évek román nyelvű ásványtani szakirodalmai. Ezután visszatértem a kivágott bükkfákkal betakat meddőhányóhoz és most már megkerestem a táróbejáratot  /galéria Muncaceasca Vest. Emellett van még egy bányaépület  ahol lefedetlenül áll -romániai EU-s normák szerint-,az egykori akna /Put/, természetesen színültig telve vízzel. Ha valaki ide betéved biztosan nem jön ki többé.
Mivel mindent amit lehet meg akartam ebben a völgyben tekinteni, a hányó végi bal oldali útelágazáson is elindultam. A meredeken felfelé haladó ritkán használt földút elég sáros és csúszós volt. Néhány száz métert haladva igen sok régi horpa maradványát fedeztem fel az erdőben. Ásványokat viszont jól kristályosodva nem találtam, csupán  egy féltenyérnyi nagyságú azurit futtatást egy kőzetpéldányon. Megrakott hátizsákkal tértem vissza a szállásra, ahol  a delet kissé lekésve ebédeltem.
Délutáni programomhoz a legjobb vezetőt kaptam szállásadóm személyében. Aurél elkísért Nagyalmásra, ahol szintén meg akartam tekinteni a bányákat. Sajnos 2-3 éve már ezek bejáratait is lebetonozták és itt sincs már termelés, ugyanúgy mint az egyéb erdélyi lelőhelyeken.
Mintegy 35 km-t tettünk meg igen rossz minőségű földúton.A falu egy kisebb gerincre felkapaszkodva kezdődött. Az első házak közé ékelődik be egy néprajzi magángyűjtemény, melyet a gyűjtő Achim Emilian mutatott be nekünk. Itt sok bányászattal kapcsolatos tárgy is van, bányászlámpák,kőtörő malmok, írásos emlékek. Az udvaron csillék sőt az eredetileg 1879-ben nyitott Mindenszentek galéria bejáratának "szemöldök" darabját is megmentette. /5. fotó!/

 

Ezt a 2007-ben lebetonozott táró bejáratáról hozata el. Nagyalmás település több irányban is hosszan elhúzódik néhány völgyben és a köztük lévő dombhátakon. Egy patak mellet vagy 7 km-t kellett autózni, míg feljutottunk a Hanes-bánya
galériájához. Félig lebontott flotáció épületeit és düledező bányász blokkházakat kellett  a bányához közeledve kerülgetnem. Siralmas látvány volt az egykor oly híres bányászatnak ez a pusztuló maradványa. A  Hanes-bánya bejáratát és a mellette lévő feszületet lefényképeztem, /6.fotó/majd a völgy másik oldalán -előzőtől kb. 150 méterre-,a galéria Rades táróbejáratot is. A belőle csordogáló vörös színű bányavízben elszórt bányászkobakok is az itteni bányászkodás végét jelezték.
Ezután még nosztalgiáztam egy kicsit. Nagyalmás másik végén a Breaza-hegy oldalában megkerestem azt a táróbejáratot és hányót, ahol 20 évvel ezelőtt még Dikai István bányamérnök barátommal gyűjtöttem. /6. fotó/ Ez a Valea Lunga galéria volt, melynek meddőjén még mindig gyűjthető rodokrozit. A régi gyűjtéskor egy ebből az anyagból előkerült csiszolt példányban termásarany hintett szemcséit találtuk.
Este a házigazdákkal még jót beszélgettem, de jól is tudtam végre pihenni a szép gyűjtőnap után.
Másnap reggel  felkerestem Tekerő  augitlelőhelyét, a Dealu Bodii hegyen. Ide Aurél egyik barátja kísért el.  Először a Piriul Bodii patak mellett  egy szilvafás területen haladtunk, majd tovább fel  a vízválasztó hegynyeregig, mintegy két km-t a falutól. Valószínűleg  a helyet egyedül is megtaláltam volna -hisz jó 20 éve itt is gyűjtöttem már Vlad Galcenko geológussal-,de könnyebb volt így kísérővel. A lelőhely valójában két kisebb kőzetkibukkanás a hegygerinc alatt, mintegy 20-30 méter hosszban. A hegyoldalból 2-3 méterre kiemelkedik az augitot bőséggel tartalmazó andezitporfír. Milliószám hevernek itt a kőzetből kipergő kristályok. A legszebbek mérete  1,5 ritkán 2 cm-es!  Igen jó megtartásúak, feketék, de töretük zöld vagy barnászöld. Némelyik alapkőzetben magmaradt példányból olívzöldes színűt is begyűjtöttem./7. fotó!/

 

A hegygerinc mögötti völgyek a híres tekerői achátok lelőhelyei. Ide most idő hiányában nem jutottam el. Egyébként  a faluban házalgatva szerencsével a helyi lakosoktól  is lehet példányokat vásárolni /8.fotó!/.

 

Természetesen sokkal  becsesebb gyűjteményi darab az általunk begyűjtött példány, nem beszélve az örökre megmaradó lelőhelyi élményekről.
A nap további részét Kisalmás /Almasu Mic/ egykori bányahelyének felderítésére szántam, de a látványban és a várt lelőhelyben csalódnom kellett. A bánya táróbejáratának helyét  /galeria Buna Sperata/ pontosan meg tudta nekem mutatni egy helyi lakos, aki  gyermekkorából -mintegy 50 évvel ezelőttről-, emlékezett a táró helyére és a vele szemközt lévő meddőhányóra. Ezek közvetlenül a Tekerő-Kisalmás közti út mellett voltak, de a táróbejárat már nem látszik. Növényzettel teljesen benőtt, ugyanúgy mint az egykori hányó helye. Itt a sűrű aljnövényzet közt ércbomlásból keletkezett apró gipszkristályokat találtam.  /A bányáról  1941-ből származó román irodalmakból tudtam informáiót szerezni./
Ezután Magyarország felé vettem az irányt, bár nekem ez a  bemutatott terület is mindig az lesz. Alkonyatban szép fotókat készítettem még hazafelé az Aranyi-hegyről és Nagyág felé eső Szekeremb-hegyről.
Az emberek közti kapcsolat szempontjából  megerősödött bennem ez út alatt az a tény -melyet már korábban is több alkalommal tapasztaltam-, hogy az egyszerű román embernél nincs barátságosabb , kedvesebb vendéglátó.  Szerintem hova tartozástól függtelenül, egyformán  fordulnak a tőlük segítséget váróhoz, aki látogatásával egy kis változást is hoz  megszokott hétköznapjaikba.
Bíztatok minden ásványgyűjtőt a sajnos egyre pusztuló de valaha szép napokat látott erdélyi bányahelyek felderítésére.



1. Tájkép Purkura felé
2. Muncaceasca Vest meddőhányó
3. piritkristályok Muncaceasca Est meddőhányóról
4. régi táróbejárat-Tekerő
5. Nagyalmás: Mindenszentek táró
6. Nagyalmás: gal. Valea Lunga
7. augit kristályok -Tekerő /Dealu Bodii/
8. achát -Tekerő